Piszu cica kalandja – 3. rész

Másnap reggel igazán csendes, derűs reggel volt. A cicák elmentek reggelit keresni. Nagyon könnyű volt, mert egy ötévesnek tűnő kislány azonnal megsajnálta őket, ledobott nekik egy-egy darab sonkát a szendvicséből, és inni pedig abból a vizes tálkából ittak, amelyet az előző nap találtak.

A finom reggeli után kezdődött az izgalmas nap. Találkoztak egy egérrel, elkezdték kergetni, játszodtak vele, és amint elkapták, megosztották egymással. Ezután tovább sétáltak, és egy kislánnyal is összefutottak. Közelebb léptek hozzá, és ő is közelebb lépett a cicákhoz, aztán végül lassan megsimogatta őket a lány, és megpróbált beszélni velük:

-Sziasztok, kis cicák.-pisszegte halkan a kislány.

Piszu és Micus megpróbáltak cicanyelven válaszolni:

- Miáu, miáu. miáu. Aztán elkezdtek játszani, és együtt szórakozni. De ez a móka elmúlt, mert a kislány haza kellett, hogy menjen. A kislány szomorúan búcsúzott el a cicáktól. Halkan még csak annyit mondott:

-Én gyakran vagyok itt, bárcsak ti is gyakran itt lennétek, és értenétek, amit mondok.

De ők értették, és úgy gondolták, hogy következő nap is ide jönnek játszani a kislánnyal. Így ők is elköszöntek a lánytól, és elmentek megenni az egeret, amelyet maguknak fogtak. Inni meg szintén a tálkából ittak.

Visszamentek a korhadt kuckóba, és elaludtak, közben azon ábrándoztak, hogy másnap mit fognak együtt csinálni. Az igazi közös kalandjuk csak a következő napon kezdődött…

Selyem Hanna   II. A