Piszu cica kalandja – 4. rész

            Másnap reggel a napocska lágyan megsimogatta a cicusok szőrét az ablakon keresztül. Erre boldogan felébredtek, és jó reggelt kívántak egymásnak.

            -Miáu miáu! - nyávogtak egyszerre.

            Elmentek a szemetes kukához ennivalót keresni, és találtak egy kis tonhalat, amin boldogan megosztoztak egymással, és jó étvággyal bemajszolták. Inni szintén a kis tálkából ittak, ami sajnos már elég kevés vizet tartalmazott, de elég volt ahhoz, hogy tudjanak egy kicsit inni. Aztán nekiláttak folytatni hosszú útjukat, így sajnos nem jutott idő megnézni a kislányt, akivel a tegnap szórakoztak, de az új otthon megtalálása nagyon fontos volt számukra.

            Útközben találkoztak egy rókával, aki nagyon kedves volt velük, és adott nekik egy kis útravaló husit és egy kicsit elbeszélgettek a rókával, akit Foxinak hívtak. A rókának szép vöröses bundája volt, nagy, lompos farka, a szőre selymes volt, a szemei barnák voltak. Elmondták neki, hogy mi járatban vannak, hogy kell nekik egy új otthon. Foxival nagyon jól szórakoztak. De aztán, sajnos, el kellett menniük.

            Kicsit szomorúan elbúcsúztak Foxitól, aztán folytatták kalandos, hosszú útjukat. Láttak madarakat, méhecskéket, katicákat, pillangókat, egereket, legyeket, galambokat, rajtuk kívül még más cicákat is, és kutyákat is, voltak gonosz kutyák, voltak eléggé barátságos kutyák is. A katicák pirosak, sárgák, feketék, és még narancssárgák is voltak. A pillangók kék, barna, fehér, és narancssárga színben pompáztak. A méhecskék virágról virágra szálltak. A madarak színesek voltak és nagyon szép csicsergéssel énekeltek: Csip csirip csip csirip! - a cicáknak ez nagyon tetszett, nagyon vidámmá varázsolta kalandos útjukat. A galambok repkedtek össze vissza.

            A többi cica mind más volt, volt foltos cica, volt csíkos, volt szürke és barna, volt hosszú szőrű és rövid szőrű cica, volt fehér, és fekete cica is, meg még, persze, több, mint ezerféle különleges cicát láttak, de sajnos ismerkedni nem volt idő, mert a kalandos út kihívásai túlságosan elterelték a figyelmüket. Különben is annyi cica volt nem tudtak volna dönteni, hogy kivel társalogjanak.

            Továbbindultak, és találtak egy kis kuckót. Berendezték maguknak, és kerestek innivalót. Nem volt egyszerű feladat, mert nem volt nagyon lehetőség rá. Egyszer csak rábukkantak egy kis vígan csörgedező patakra, melynek a vize különösen finom volt. A cicák jó nagyot hörpintettek a patak friss, finom vizéből, és úgy érezték, hogy ez volt életük legszebb pillanata.

            A víz nagyon felfrissítette a kis cicákat, akik nagyon boldogok voltak. Vissza is mentek az új kuckójukba, megették a Foxitól kapott útravalót, és elaludtak. Az álmuk eléggé furcsa és érdekes volt. Piszu álmában egéresőt látott, nem tudta elképzelni, hogy töténhetett, de álmában nagyon örült az egéresőnek, mert nagyon szerette az egereket megenni, és az álmában, még tonhal is volt, az volt az első számú kedvenc étele.

            Micus álma egy kicsivel kalandosabb volt. Álmában kalandos erdőben járt Piszuval, rengeteg halat láttak, és egyszer csak eleredt az eső, de az az eső nem víz volt, hanem tejecske, így hát Micus álmában tejecske-eső esett, és emiatt nagyon tetszett az álma.

            Már szinte elhitték mindketten, hogy az álmuk igaz, de egyszer csak egy kis ricsaj csapta meg a fülecskéiket, és erre mindketten felébredtek. Mi lehet ez a hang? - nyávogták. Persze, már tudták, hogy a tejeső és a tonhal, az egéreső csak egy álom volt.

            Mire kimentek a kuckóból, észrevették, hogy a hangot, amelyet hallottak, egy baleset okozta. Gyorsan kimentek, hogy megnézhessék, hogy milyen baleset is történt, mert tudták, hogy általában a városi balesetek eléggé veszélyesek is lehetnek. Lehet, hogy valaki megsérült? - pisszegték egymásnak. Kimentek az utcára, és látták, hogy egy kocsi belevágódott egy másik kocsiba…

Selyem Hanna   II. A