Piszu cica kalandja - első fejezet, első rész

Piszu, a kiscica ma is boldogan kelt fel a kiságyból. Hirtelen egy reccsenő hangra lett figyelmes.

-Mi lehet ez? - gondolta magában. Felugrott az ablakpárkányra, és kinézett az ablakon. Hátha kintről jön a zaj, mert általában a kocsik csapnak ekkora lármát. De nem látott semmit. Aztán eszébe jutott, hogy a gazdik sem zajongnak szokásosan, és még a reggeli halat sem kapta meg.

 -Milyen egy furcsa reggel… - nyávogta magában.

Halkan nyávogott egyet, hátha maghallják, de sajnos válasz nem jött. Kicsit elszomorodva ment le a lépcsőn, és észrevett egy levelet. A gazdiktól jött:

“Kedves Piszu! 

Tudjuk, hogy megérted a szavainkat. Sajnos, el kell költöznünk, és kiscicát nem vihetünk magunkkal. Tudjuk, hogy nagyon ügyes és találékony vagy! Keress magadnak egy új otthont. Nagyon szeretünk, Piszu!

Szeretettel,

a gazdik” 

-Micsoda?! De, de… most mit csináljak? Ok… Semmi pánik… Először is ki kellene valahogy jutnom innen.”

Szerencsére a macska-ajtó nyitva volt. Kiment az ajtón, és elindult egy hosszú, kalandos útra. Az első éjszakát egy bokor aljában töltötte, és egy szemetes kukából keresett magának egy kis finom tonhalat. Nem volt olyan ízletes, mint az otthoni halacska, de azért mégiscsak jobb volt, mint a romlott sajt. Mielőtt elaludt volna, keresett egy közeli vízforrást, hogy igyon egy kicsit. Utána álomra hajtotta fejét, becsukta a szemeit, és nagyon nehezen sikerült elaludnia.

Másnap reggel a reggeli egy kis sonka volt. Piszu úgy döntött, hogy továbbmegy.

Egyszer csak furcsa nyávogást hallott.

-Miáu miáu! Segítség! Piszu hamar odaszaladt, és megkérdezte, hogy mi a gond. A kiscica így válaszolt:

-Segítség, kérlek, segíts nekem, elkapnak a gonosz kutyák!”

Piszu hamar felkapta a cicust a hátára, és elszaladt vele, majd a kutyákra vetődött:

-Hé, ti kutyák, azt hiszitek, hogy szembe zállhattok a kisebb cicákkal?

-Persze, mi erősek vagyunk, ti pedig kicsik és buták! - morogta a főkutya.

Piszu nagy, akrobata lendülettel felugrott a levegőbe, és megtámadta a kutyákat. Azonban a kutyák kikerülték. De Piszu nem hagyta magát, kifeszítette hegyes karmait, és akkor megint belevágott. A kutyák erre úgy megijedtek, hogy a lábaik nem bírták a futást.

Ezután a másik kiscica gyorsan odasietett Piszuhoz, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e, nem esett-e baja. Piszu boldogan válaszolt:

-Nyugi, jól vagyok, csak egy kis karcolás. Amúgy, hogy hívnak? - kérdezte Piszu.

-Én Micus vagyok és te?

-Szia Micus, én Piszu vagyok.

-Amúgy miért jöttél ide? - kérdezte Micus.

-A gazdáim elköltöztek, és kiscicát nem vihetnek magukkal. Azt írták egy levélben, hogy keressek magamnak egy új otthont.

-Tudod, velem is ugyanez történt, - mondta Micus.

Piszu és Micus elindultak együtt új otthont keresni.

Selyem Hanna   II. A